9. fejezet - Éjszaka és reggel

Sziasztok! Itt az új rész, ami inkább ilyen átvezető rész a következő részhez, de remélem azért tetszik :) Jó olvasást :)


U.I. : Túl vagyunk a 8700 megtekintésen és van 43 rendszeres olvasó! :) Köszönöm :)


-----


'Te jóságos! ' - ugrottál le Harryről. Suttogtál, de mégis kiabálásnak hatott.
'Basszus! ' - reagálta Harry, mert ő is felfogta, hogy mi is történik. - 'Most mi a szar lesz?!'
Elkezdtél összevissza hadonászni, mert hallottad, hogy anyukádék egyre közelebb és közelebb érnek a szobádhoz...
'Most bemásszak a szekrénybe vagy …' - kezdett el hadarni, és már indult is volna a szekrény felé, de te megszorítottad, és lenyomtad vissza az ágyra.
'Ne! Maradj ott ahol vagy!' - mondtad ismét suttogva de mégis kiabálva. Gyorsan megragadtad a takaródat és ráterítetted. Kopogtattak, és te befogtad Harry száját. - 'Meg ne mozdulj! És maradj csöndben!'
Csendben vártatok, mert te úgy gondoltad, hogy ha nem kapnak választ, leesik nekik a tantusz, hogy 'alszotok'. De nem. Benyitottak. Harry összehúzta magát, hogy kisebbnek látsszon. Gyorsan és észre vehetetlenül lecsekkoltad, hogy mennyire látszik ki a takaró alól, és egy csöppet megkönnyebbültél, mert csak a göndör fürtjei bújtak ki a takaró alól.
'Szia-a-a-sztok....' - mondtad nagyon de nagyon idegesen, de remélted hogy idegességedet szüleid nem vették észre.
'Szia kicsim! Hogy vagytok? ' - kérdezte apukád elég hangosan, így te kihasználtad tettét, jeleztél, hogy beszéljenek halkabban mert a 'barátnőd' alszik, és elindultál kifelé a szobádból. Már majdnem kint voltál, már kezdtél megnyugodni, amikor anyukád elkapta a kezed.
'Ez melyik barát nőd? ' - kérdezte anyukád kicsit gyanakvóan, miközben visszahúzott a szobádba. Te ismét roppant ingerült lettél, majd elkezdtél összevissza habogni.
'Ő abba a suliba jár mint én, de nem az osztály társam, hanem egy évvel idősebb, és...' - hadartad gyorsan, annak reményében, hogy anyukád ráun. 
'Egy nevet mondj, ne terelj.' - mondta apukád komoly arccal. Nyeltél egy nagyot, majd kibökted az első lány nevet ami eszedbe jutott.
'Anne.' - nyögted ki végül, mert azonnal Harry anyukája jutott eszedbe, és hallottad ahogy Harry kis híján elneveti magát. - 'Új lány.'
'Ja , jó, oké. Csak azt hittem, hogy (legjobb barát nőd neve) alszik itt ma. De végül is mindegy. Csak megnéztük jól vagytok-e.' -mondta anyukád, és te felettébb megnyugodtál.
'Remekül. Épp én is mentem aludni.'- mentél vissza az ágyadhoz, jelezve hogy ideje lenne kimenniük.
'Akkor jó éjt! Mi is álmosak vagyunk, úgyhogy reggel fel ne költsetek! Emlékezz, holnap suli! Szép álmokat!' - mentek ki a szobádból. Ahogy becsukták az ajtót, elkezdtél hallgatózni...most mennek fel...a lépcsőn vannak...felértek...kinyitják a szobájuk ajtaját...bemennek...becsukják. Ebben a pillanatban beledőltél az ágyadba Harry mellé és közben egy nagy 'Huu'-t suttogtál.
'Most komolyan? Anne? Miért?' - nevetett Harry miközben magához húzta az iménti feszültségtől még mindig remegő testedet.
'Jól van na. Örülök, hogy meg tudtam szólalni! Amúgy meg hogy van az hogy te ilyen nyugodt vagy?!' - förmedtél rá, de elnevetted a végét. Harry is elkezdett nevetni, amitől láthatóvá váltak édes göndröcskéi és hófehér fogsora. Csak néztetek egymásra, összebújva, és te végignézted Harry arcának minden egyes icipici pontját is. Tökéletes. Bár vannak kisebb bőr hibái, de neked azokkal együtt volt tökéletes. Megcsókolt, de az előbbi sokk miatt már nem szenvedélyesen, hanem inkább kedvesen. Olyan 'jó éjt puszi' volt. Gyors lekapcsoltad a melletted lévő kapcsolóval a lámpát. Fejedet ráhelyezted a mellkasára, és úgy próbáltál elaludni. Hallottad gyors szívdobogását, légzését. Harry még nem volt álmos, de tudta hogy te az vagy, vagy legalábbis neked másnap reggel korán kell kelned, így próbált 'elaltatni', úgyhogy simogatta az arcod, birizgálta a hajad, puszilgatott. Terve eredményes volt, mert pár perc aludtál már aludtál is. Harry figyelte szuszogásod, szívverésed, majd ő is elaludt.

*Reggel*

Harry karjai közt ébredtél, úgyhogy szépen óvatosan kimásztál fogásából, és elmentél készülődni. Kimentél a fürdőszobádba, megmosdottál, letusoltál, megcsináltad a hajad, majd irány vissza a szobádba, kiválasztottad a ruhádat, felvetted, visszamentél fogat mosni, majd mielőtt felébresztetted volna Harryt, kimentél, ellenőrizni hogy a szüleid alszanak-e még. Szerencsére igen. Egy csókkal felébresztetted Harryt, aki magához húzott, de te eltoltad magadtól.

'Bocsi, de most nem lehet. Mennem kell. Hülye iskola...'- mondtad szomorúan.

'De kár. És mikor látlak legközelebb?'- kérdezte reménykedően.

'Hát ha sokáig itt maradsz akkor valószínűleg soha, mert a szüleim egy életre szobafogságot adnak ha rájönnek hogy te aludtál itt.' - nevettél fel. - 'De én általában ráérek suli után...'

'Szuper! Akkor majd felhívlak.' - pattant ki az ágyból, gyorsan felkapta tegnapi pólóját, felhúzta magára a nadrágját és megrázta a haját. - 'Menjünk együtt! Elkísérhetlek suliba?'

'Persze! ...hogy nem.' - javítottad ki magad. - Az nyilvános hely. Emlékszel, hogy miért nem lehetünk nyilvános helyeken?'

'Ja...sajnos.' - görbült le a szája, aztán elindultatok kifele, lábujjhegyen kimentetek a ház elé és ott búcsúztatok. - 'Nagyon szuperül éreztem tegnap veled. De tényleg. És te vagy eddig a legjobb alvós társam! De ezt nehogy elmond Louisnak!' - nevettetek fel, majd mielőtt te is elkezdhetnéd mondani a monológod, Harry ráhelyezi ajkait a tieidre és csak annyit mond - 'Legyen szép a napod, és figyelj a suliban! Majd délután hívlak, és ha van kedved ma este is elmehetnénk valahova...de ha nem ma akkor holnap. Szia!'

'Oké,neked is! Szia!' . ez volt minden amit ki tudtál mondani, mert Harry nem nagyon hagyott beszélni. Ismét megcsókolt, majd elindultál a suliba és ő is elsétált a másik irányban.