---
Másnap reggel...
Arra keltél fel, hogy csörög a vezetékes telefon. Kimásztál az ágyadból (mert már otthon voltál), és elindultál a nappali felé, hogy felvedd a telefont. De anyukád megelőzött.
- Igen? - szólt bele anyukád. - Kicsoda? Milyen Harry? - ekkor elszörnyedtél, kikaptad a kezéből a telefont és letetted. - Mi a.... mit csinálsz??
- Semmit... biztos téves hívás volt. - mondtad egyszerűen.
- De azt mondta hogy téged keres.
- Ó basszus Harold hogy lehetsz ilyen idióta... - gondoltad magadban.
- Ki ez a Harry? - nézett rád anyukád kérdőre vonóan.
- Hát......izé.....tudod.....
- Nyögd már ki. És tudod hogy nagyon utálom a hazugságokat.
- Jó, tudom. De ígérd meg hogy nem akadsz ki!
- Uramatyám mit csináltál..... - borzongott el anyukád.
- Semmit. Csak, ez a Harry... pár napja randizgatok vele. - mondtad végül, kicsit füllentve, mivel nem pár napja, hanem mindjárt 3 (!) hónapja. Várjunk csak.... pontosan két nap múlva lesz a hónapfordulótok! Biztos azért hívott. Vagy nem. Ki kell deríteni.
- Ez az amit nagyon el kell titkolni? (Neved), nekem mindent elmondhatsz! Akarsz mesélni, vagy még nincs nagyon mit? - kíváncsiskodott anyukád, amin meglepődtél.
- Miért érdekel?
- Baj hogy érdekel hogy ki a leendő fiúja a lányomnak? - mosolygott.
- Ha ilyen jól kezeli azt hogy randizgatunk, akkor lehet hogy azon se akadna ki ha járnánk... - gondolkoztál magadban, majd végül kimondtad. - Igazából már járunk....
- Oh igen? Juuuj és pontosan mióta? - anyukád totál úgy viselkedett mint egy tinilány, ami enyhén szólva megijesztett.
- Két nap múlva három hónapja. - mondtad ki boldogan, majd észbe kaptál hogy most az ANYUKÁDDAL beszélsz. De késő volt magyarázatra, mert ő gyorsan kapcsolt.
- Nem úgy kezdődött hogy pár napja randiztok? Most meg három hónapja jártok? - nevetett fel (?). Magához ölelt. - Be kéne mutatnod ezt a fiút. De csak nekem, mert ha apád ezt megtudja kinyír téged. És engem is, mert tudtam róla és nem szóltam neki. - megpuszilt, és elindult a konyha felé.
- Anya! - kiáltottál utána, mire ő megfordult. - Miért vagy ilyen kedves? Úgy értem.... hogyhogy nem akadtál ki?
- Tudod... az én kapcsolatom apáddal is pontosan így kezdődött. - mosolygott rád, és te visszamosolyogtál. Ezt nem is tudtad. - Amúgy tudod milyen nap van ma? - nem várta meg hogy te válaszolj. - A nyári szünet első napja! Hihetetlen hogy nem tudtad...
- Anya. Hétfő van. Ha úgy vesszük, szombat óta nyári szünet van. - mondtad unottan, de elnevetted.
- Jó, jó mindegy. Mára van programod?
- Nem igazán. Mert?
- Mert nekem sincs. Apádnak meg van. Tökéletes időpont hogy bemutasd ezt a Harry gyereket.
- Nem tudom hogy ráér-e. Tudod elég elfoglalt... - húztad el a szád.
- Mi talán ő egy szupersztár? - nevetett fel hangosan anyukád, te pedig csöndben álltál. - Kérdezd azért meg. Ebédre várjuk.
- Oké. - megint elindult a konyha felé. - Anya! - hátrafordult. - Szeretlek!
- Bezzeg most szeretsz.... Én is téged. - és végleg eltűnt a fal mögött.
***
- Te komolyan ebbe jössz? - mutogatott a ruhádra anyukád.
- Igen, mert? Mi baj vele? - igazgattad farmerodat és pólódat. - Úgyis csak itthon leszünk...
- Mi? Nem. Megyünk ebédelni de ezt már elmondtam. - mondta. - Te úgy gondoltad hogy itt eszünk? Nem, elmegyünk egy szép étterembe. Amúgy is itt kupi van, nehogy ezt lássa Harry.
- Jó, igazad van. De akkor mit vegyek fel? - indultál a szobád felé.
- Gyere majd én kiválasztom. - ment utánad.
- Készen állsz? - kapta el karodat anyukád, majd a kocsi felé húzott.
- Igen. Teljesen. De kérlek anya ne égess majd be előtte oké? - kérdezted aggodalmaskodóan.
- Én? Soha! - mondta majd felnevettél. - Most mi az? - nevetett ő is.
- Semmi, menjünk.
Kevesen voltak az étterem nem dohányzó részében, aminek örültél, mert nem akartad hogy egy tucat rajongó letámadja Harryt. De ő még nem volt ott, amin nem lepődtél meg. Addig meséltél anyukádnak Harryről, de az valahogy sosem jött szóba, hogy ő Harry Styles a One Directionből.
- Hú, ez alapján nagyon rendes fiú lehet. És látom rajtad hogy nagyon szereted, ugye? - mondta anyukád, de válaszolni már nem tudtál. - JÉÉZUSOM OTT VAN HARRY STYLES! - kiáltott fel, mutogatva az éppen belépő fiúra. Elgondolkodtál, hogy vajon honnan a francból ismeri őt anyukád, de ekkor Harry megtalált szemével, és elindult felétek. - Figyelj erre jön, viselkedj természetesen. - magyarázott anyukád, de te felálltál az asztaltól, lazán odasétáltál Harryhez és adtál neki egy szájra puszit.
- Szia szívem! - ölelt meg téged Harry.
- Szia!
- Te.....jó...ég. Az a bizonyos Harry, a TE Harry-d, az Harry STYLES? Úristeeeen. - őrült meg anyukád.
- Anya, abban egyeztünk meg, hogy nem égetsz le. - mondtad miután leültetek anyukáddal szembe. - Amúgy meg honnan ismered őt?
- Hát szerinted honnan? Az internetről. Meg egyszer a kocsimban hagytad az iPododat és arról hallgattam a zenét. És meg kell mondjam, nagyon tetszik a bandátok, Harry. - vigyorgott anyukád, és te érezted kellemetlenül magad anyukád bénasága miatt.
- Na szuper, az anyukám egy directioner.... - nevettél fel.
- Az tök jó dolog. Legalább egy kis előnnyel indulok. - mosolygott Harry anyukádra.
- De most inkább az igazi Harryre koncentráljunk, de a One Direction-ösre jó anya?
- Persze. Mesélj magadról Harry. - könyökölt az asztalra anyukád, és szeme csillogott a kíváncsiságtól.
A nagy beszélgetés közben rendeltetek ebédet és el is fogyasztottátok. Anyud folyamatosan kérdezgette Harryt, meg persze mesélt rólad gyerekkori történeteket. Nagyokat nevettetek rajtuk, nagyon jó hangulat volt, és azt az se tudta elrontani hogy néha odajött pár lány autogramot kérni Harrytől. Ekkor kaptál pát kérdő és utálkozó pillantást, de nem törődtél vele. Valószínűleg nem sejtették hogy a barátnője vagy, mert viszonylag távol ültetek egymástól, és a köszönő szájra puszitokat se látta senki, csak az anyukád. De annak ellenére hogy nem voltatok összesimulva, elvoltatok. Az asztal alatt fogtátok egymás kezét, Harry simogatta a combod, te néha megbökted a hasát, csakhogy megnézd mit reagál rá. Miközben beszélt, felnyögött egyet, mire anyukád furcsán nézett rá, de ő folytatta beszédét, és bosszúsan rád nézett. Ezeket a kis mozdulatokat sikerült úgy végrehajtanotok, hogy senki se vette észre őket.
Mikor kibeszéltétek magatokat, anyukád felállt az asztaltól.
- Őszintén örülök a találkozásnak Harry! Bármikor szívesen látunk! Mármint...amikor nincs otthon (apukád neve). - nevetett fel, majd megölelte Harryt. Te is felkeltél, és elindultál a kijárat felé, de anyud visszahúzott. - Nyugodtan maradjatok, csak én megyek. Este 7 körül gyere haza, mert apád 8kor ér haza, jó kicsim?
- Öööö oké köszi anyu. Szia! - ölelted meg nagyon meglepődve, majd épp visszahuppantál volna, de ekkor Harry ragadott meg.
- Gyere, szerintem innen mennünk kéne, mert már egy ideje itt vagyunk és valószínűleg hamarosan itt lesz egy rakás fotós. - húzott az ajtó felé.
- Oké, igazad van. - mentél utána.
Mikor kimentetek a hátsó ajtón (mert elől már egy csomó ember várt Harryre) , mindketten hangosan kiengedtétek a levegőt.
- Minden szuperül ment! Anyukád tök jó fej, nem értem miért nem szóltuk neki eddig. - vigyorgott Harry.
- Nem tudtam hogy ilyen is tud lenni. És igen minden jó volt, hála istennek... - sóhajtottál egyet.
- Nincs mit.
- Mi?
- Semmi... - röhögött Harry, majd átkarolt és elkezdtetek sétálni. - Amúgy....Tudod mi lesz holnapután?
- Persze. 3 hónaposak leszünk. - pusziltad meg az arcát, mire ő megállt.
- Igen. És én szeretném különlegessé tenni azt a napot, úgyhogy....
- Úgyhogy...?
- Nincs kedved elutazni pár napra velem? Mondjuk...... Párizsba??
