11. fejezet - Anne

Sziasztok! Itt az új rész, tudom hogy rövid lett, de azért remélem tetszik, ha igen jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást :)


U.I.:  Túl vagyunk 12000 megtekintésen! Köszönöm :)


------


Reggel...


Ott feküdtetek Harry ágyában, teljesen meztelenül, de hihetetlenül boldogan. Harry keze a nyakad alatt volt, és úgy karolt át. Te már fent voltál egy ideje, de Harry csak most kezdett el ébredezni.
- Jó reggelt, szívem! - köszöntött téged.
- Jó reggelt! - suttogtad a fülébe. - Hogy aludtál?
- Hát nem aludtam túl sokat, de szerintem te se... - kacsintgatott, majd felnevettetek. Megcsókolt, de csókotokat az ajtó kicsapódása zavarta meg...
- Harold, ébresz... ÚRISTEN! - sikított fel Harry anyukája, Anne amikor megpillantott titeket pucéran csókolózni. Eltakarta a szemeit.
- Anya! Te...mit csinálsz itt?! - kiáltott fel Harry, majd rád terítette a takarót. Nagyon megijedtél, Harry viszont inkább mérges volt. - Kopogni nem szokás?
- Csak annyit akartam hogy....5 perc múlva reggeli.... - mondta Anne, miközben elkezdett kihátrálni a szobából, de még halkan megjegyezte - Bár szerintem ide nem lesz elég 5 perc....
Amikor Anne becsukta az ajtót, Harry felnevetett.
- Te meg mit röhögsz? - törsz ki idegesen.
- Hát ez tök vicces volt! - Harry fuldoklott a röhögéstől.
- Hát te hülye vagy Harold! Épp most süllyedtem egy óriásit anyukád szemében, te meg csak röhögsz? - nagyon ideges voltál. Nem értetted, hogy Hazza miért röhög.
- Nyugi, anya jó arc. Ő is csak röhög az ilyeneken.
- Nevet azon, hogy a fia lefeküdt egy lánnyal? - néztél kérdőn Harryre.
- Nem láttad, hogy mosolygott? Amúgy meg nem egy lánnyal, hanem A lánnyal. És ezt ő is megérti. - mosolyog rád.
- Ezt hogy érted?
- Te vagy az a lány, akivel az életemet akarom élni, és azt anyu is tudja, ezért nem akadt ki azon amit látott. Sőt, szerintem ha most közölnénk hogy unokája lesz, azon se akadna ki...nagyon. - nevetett Harry.
- Nem értem én ezt a Styles családot... - sóhajtottál fel, majd elmentél a fürdőbe és felöltöztél. Megmosdottál és fogat mostál, közben Harry is elkészült. Lementetek az étkezőbe, ahol mindenki rátok várt. Két szabad hely volt. Harry ledobta magát Louis mellé, te pedig mellé ültél, ám így Anne mellett is ültél. Nagyon kényelmetlenül érezted magad. A reggeli csendes volt, csak néha a fiúk viccei hallatszottak, nyilván azért mert ők még nem tudták a reggeli eseményeket...
Kaja után úgy döntöttetek, hogy elmentek valahova, mert számodra még mindig kellemetlen volt a szituáció. Elköszöntetek a fiúktól, és Annéktől.
- Nyugi szívem, nem történt semmi. - súgta a füledbe Anne, amikor búcsúzóul megölelted. - Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna jó? - rád kacsintott.
Nagyon megkönnyebbültél, és kinyögtél egy 'köszönöm'-öt, majd beültetek Harryvel a kocsiba, és elmentetek.
- Na, és hova megyünk? - kérdezed Harrytől mosolyogva.
- A strandra...