6. fejezet - Otthon

Sziasztok! Túl vagyunk a 3300 megtekintésen! :)) És van 5 rendszeres olvasó is, bár több is lehetne XD Nagyon örülök :) Itt az új rész, remélem tetszik :) Ha igen jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást ! xx 


----

Harry: Nagyon szép házatok van!

Te: Köszi!

Harry: És milyen napod volt?

Te: Idáig unalmas... neked?

Harry: Őszintén? Nem tudtam semmit se csinálni, mert csak a randink járt a fejemben.

Te: Velem ugyanez volt!

És ekkor meghallottatok valami zajt az emeletről. Valaki tusol.

Te: Basszus azt hittem senki sincs itthon!

Harry: Mi van??

Gyorsan felrohantál és bekopogtattál a fürdőszobába. Harry pedig lent várt értetlenül.

Anyukád: Tusolok! *kiabálta a kopogtatásra*

Te: Anya! Te itthon vagy? Azt hittem ma lesz valami megbeszélésed...

Anyukád: Igen, lesz. De valami miatt csak gy óra múlva kezdődik...

Te: Mivan?!

Anyukád: Nyugi. Nem foglak zavarni téged és a barátnődet.

Te: Milyen bará... aaa barátnőm. Aki itt marad délután. *tudasítottad magadban a tegnapi füllentésed*

Anyukád: Mondtál valami?

Te: Ja, nem. És meddig maradsz még?

Anyukád: Nem sokáig. Csak letusolok, bekapok valamit és már indulok is.

Te: Ja jó.

Nagyon megkönnyebbültél. És ekkor meghallottad, hogy anyukád elzárta a csapot és indul kifelé. Gyorsan lerohantál a földszintre és megfogtad Harry kezét.

Harry: Mi va...

Befogtad a száját és betoltad az egyik szobába. Szerencsére a saját szobádba estetek be. Elvetted a kezed Harry szájáról.

Harry: Ez mi volt?

Te: Bocsi! Csak...

Harry: Csak..?

Te: Anyukám itthon van.

Harry: És?

Kis szünet következett, de végül Harrynek lesett, hogy mi történik.

Harry: A szüleid nem tudják, hogy itt van egy vendég...

Te: De, tudják...

Harry: Akkor meg mi a baj?

Te: Ők úgy tudják, hogy a barátnőm van itt, nem pedig egy fiú!

Harry: Ééértem... és mért nem mondtad el nekik?

Te: Mert ők...nem...támogatnánk...

Harry: Hát az baj...

Megint egy kínos szünet jött, amit megzavart egy kopogás. A szemeid óriásira tágultak, és hirtelen belökted Harryt a kis gardróbodba és rácsuktad az ajtót. Kinyitottad az ajtót és megláttad anyukádat.

Anyukád: Na megyek kicsim!

Nyomott egy puszit a homlokodra, de ekkor elkomorult az arca és a szemei elkezdtek keresni valamit.

Anyukád: De... hol van a barátnőd? 

Te: Hát őőő... ő még...izéé....elment a mosdóba.

Anyukádon látszik, hogy észrevette a hezitálásod, de nem úgy tűnt hogy érdekli.

Anyukád: Hát jóó.... na nekem sietni kell, mert találkozok az egyik munkatársammal. Apukáddal valószínűleg csak késő este jövünk, de megeshet, hogy nagyon elhúzódik a....

Feltűnt neked, hogy anyukád túlságosan hadar és ideges.

Te: Jó, Anyu, nem kell magyarázkodni. Menjetek csak szórakozni!

Anyukád: Francba. Jó, bevallom, apukáddal elmegyünk egy kicsit....

Te: Nem akarok tudni részleteket! Érezzétek jól magatokat!

Anyukád: Köszi kicsim. És lehet, hogy nem jövünk ma haza, úgyhogy ha van kedve (barátnőd neve) itt aludhat.

Te: Oké, majd megkérdezem. Szia Anya!

Adtál neki egy puszit és már el is ment.

Abban a pillanatban, hogy Anyukád becsukta a bejárati ajtót, Harry kijött a gardróbból. Közel húzódott hozzád, megölelt és önelégült mosollyal megszólalt.

Harry: Szóval 'kicsim', a "barátnőd" itt is aludhat?

Te: Hát nem tudom, hogy van-e kedve...

Harry: Szerintem van kedve....

Te: De hát nem is hozott pizsamát se...

Harry: Kinek kell az...?