5. fejezet - Bonyodalmak

Sziasztok! Mivel sokan kértétek, ezért most hoztam az új részt, de most tényleg jön egy kisebb szünet :( Azért remélem tetszik! :) Jó olvasást! :)

-----

Pár perc gondolkozás után összegyűjtötted minden erődet, és lementél anyudékhoz. Az asztalnál ültek. Apukád dolgozott a laptopján, anyukád meg főzött valamit. Amikor beléptél az ebédlőbe, mindketten felnéztek.

Anyukád: Szia kicsim! Milyen napod volt?

Te: Szuper!

Apukád: És hogy van (barátnőd neve) ? Remélem jól van. Amúgy mért mindig te mész át hozzájuk? Ő sosem jön át ide, hozzánk...

Te: Apa, (barátnőd neve) gyakran át szokott....*itt megálltál mert eszedbe jutott a tökéletes megoldás* Igazad van apa!

Apukád: Tényleg? Tényleg! Akkor áthívod valamikor?

Te: Persze. Például holnap... az nektek jó?

Anyukád: Nekünk aztán tök mindegy hogy mikor jön át.

Te: Úgy értem hogy ti ugye nem lesztek itthon?!

Apukád: Már értem mi a bajod. Szégyellsz minket...

Te: Dehogyis! Csak...nem akarunk zavarni. Ti mondjátok mindig, hogy zavar a munkában a zajongásunk...

Apukád: Ééértem....

Anyukád: Nem, nem leszünk itthon. Akartam is mondani. Valami értekezlet lesz, úgyhogy csak este 10 körül érünk haza.

' Ez az! Minden tökéletes! ' -gondoltad magadban. De akkor eszedbe jutott a kisöcséd.

Te: És akkor én vigyázok (öcséd neve)re?

Anyukád: Nem kell. Azt is elintéztük. Valamelyik barátjánál alszik.

' Van isten! És most az oldalamon áll! Szuper!! ' -ujjongtál magadban.

Te: Szóval hogyha most nem jövök le, akkor nem is szóltatok volna?!

Mindhárman nevettetek.

Te: Mindegy, hagyjuk a részleteket...Az a lényeg, hogy lesz egy csajos délutánom! -'...ami nem is lesz olyan csajos...' -tetted hozzá magadban.

Anyukád: Örülünk, hogy örülsz! Akkor gyors beszélj (barátnőd neve)vel a holnapról.

Te: Oké. Köszi anyu és apu. Jó éjszakát!

Anyukád és apukád: Jó éjt!

Gyorsan beszaladtál a szobádba. Bedőltél az ágyadba és nem tudtad abbahagyni a mosolygást. Minden tökéletes. Minden passzol. Minden jól megy. De túlságosan is jól...

Elkezdtél 'készülődni' a holnapra. Mivel már minden házit megcsináltál, és még csak fél 9 volt, ezért feltúrtad az egész szekrényedet, hogy megtaláld a tökéletes ruhát. Megtaláltad. Kikészítetted a hozzá illő cipőt, sminket, stb. De mivel az nem veheted fel suliba, ezért kreáltál egy másikat szettet is. Azt fogod felvenni az iskolába, suli után gyorsan hazaszaladsz, letusolsz, átöltözöl, kisminkeled magad, kikészítesz valami inni-ennivalót, és várod Harryt. Most az egyszer örültél, hogy a külvárosban laksz, mert így legalább itt nem láthatta meg senki őt. Itt nyugodtan találkozhattok.

Minden kész volt a randira, úgyhogy nyugodtan mentél el aludni. Éjszaka természetesen Harryvel álmodtál, és nagyon élvezted....

*Reggel*

Gyorsan elkészültél, ami nem volt nehéz mert tegnap ugye mindent kikészítettél, és már mentél is a suliba. Most még a megszokottnál is lassabban telt az idő. Egyáltalán nem figyeltél az órákon, mert csak Harry járt a fejedben. De végül túlélted a napot. Elérkezett az utolsó órád. Kémia. Egész jó óra volt, mivelhogy csak kísérleteztetek. Nagyon élvezted, és már kezdtél elfeledkezni a randiról, amikor megszólalt a csengő. Abban a pillanatban eszedbe jutott, és mindent eldobtál a kezedből. Megragadtad a táskádat, és már rohantál is kifele a suliból. Hazaúton elkezdtél izgulni. Úgy érezted, hogy valami ez fogja rontani a délutánod. Épp befordultál az utcátokba, már ott álltál a házatok előtt, amikor megláttad Harryt.

Harry: Sziaaa!!

Te: Úristen! Szia!

Az arcodhoz kaptál és gondoltad 'Jaj, még nem lehet itt! Még nem sminkeltem, még nem öltöztem át, még nem vagyok olyan állapotba, hogy lásson!'

Harry: Mi a baj??

Harry ijedt arcot vágott.

Te: Ja semmi. Csak... csak azt hittem, hogy később jössz...

Harry: Visszajöjjek később?

Te: Dehogy! Gyere csak be!

Kinyitottad a bejárati ajtót, és bementetek...